Beköszöntő...

...avagy lectori salutem, a szubjektivitás jegyében!

A blog indulása alkalmából szükségét érzem, hogy néhány szóval bemutatkozzam,illetve  - nagyjából – körvonalazzam mi is eme blog célja, miért jött létre, és mire jó.

Nos, világ életemben könyvszerető és –olvasó emberke voltam, bár, mint sokan mások én is csak viszonylagosan felnőtt fejjel jöttem rá arra, hogy a kötelező olvasmányok nem feltétlenül olyan ördögtől való produktumok, mint ahogy azt annak idején gondoltam. Ha csak tehetem olvasok, érdeklődési köröm pedig gyakorlatilag mindenre kiterjed, ami regény, a klasszikustól a modernig, az ókoritól napjainkig, a Fanny hagyományaitól az Éhezők viadaláig, a komoly, az életet boncolgató könyvektől a Kondor Vilmos sorozatig. Sokakkal ellentétben az én vágyam nem egy nyaraló, vagy egy sportkocsi, hanem egy faburkolatú klasszikus könyvtárszoba. Tudom, az én bajom.

Azt is be kell vallanom, hogy főleg a prózára koncentrálok, a versekkel valahogy nem tudok mit kezdeni. Ez is az én problémám, de ezzel próbálom jelezni, hogy verselemzéseket ne nagyon reméljetek.

Olvasgatva a neten azonban egy idő után komolyan feldühítettek az itt-ott található, meglehetősen gyatra minőségű olvasónaplók, elemzések, jellemzések. Morcos voltam, mert ezek az írások, mintha alapvetően hülyének nézték volna a diákokat és persze a tanárokat. Olyan írásokkal találkoztam, amik gyakran semmilyen – helyesírási, nyelvhelyességi, történeti, cselekményi – normáknak nem feleltek meg.  

Eleinte nem is értettem ezek célját, hiszen, mindig is úgy gondoltam, hogy olvasni jó, olvasni kell, mert az olvasás fejleszti a fantáziát, javítja a helyesírást, a fogalmazást, és segít abban is, hogy az ember a hétköznapokban is választékosabban tudja kifejezni magát. Habár ez utóbbi manapság már nem olyan nagy divat.

Ezzel el is jutunk ahhoz, hogy miért is jött létre ez a blog. Nem, nem azért, hogy a lusta – ad absurdum lúzer – diákok az utolsó pillanatban fel tudjanak készülni a röpdogára, Tz-re, vizsgára, kis-, vagy normál, esetleg emelt érettségire. Nem. Ne legyenek illúzióink, bármely közepes képességű irodalomtanár számára a második mondatnál világossá válik, hogy valaki olvasta-e az adott kötelező olvasmányt, vagy csak a netről – akár innen is – letöltött egy olvasónaplót.

Ettől függetlenül ez a blog azt tekinti – talán kissé emelkedett – céljának, hogy azoknak nyújtson segítséget, akik valóban tanulni, művelődni akarnak. Azoknak, aki a nyári szünetben, vagy év közben igenis elolvasták az adott kötelezőt, de a számtalan különóra, megfelelési akarás és kényszer mellett nem volt idejük kijegyzetelni, vagy már nem emlékeznek olyan mélységig a szereplőkre – pláne a mellékszereplőkre – vagy a cselekményre, ahogy azt a tanerő elvárná. Esetleg érdekelné őket az adott történelmi regény valós háttere, a szereplők további, vagy korábbi sorsra, vagy hogy hol lehet – egyáltalán érdemes-e – utána olvasni a dolgoknak.

Néhány szó az eredetiségről. A blogra csak és kizárólag általam írt, gondosan átnézett, átolvasott anyagok kerülnek fel. Ezt egyrészt azoknak írom, akik le fogják nyúlni az írásokat, másrészt a lelkes és becsületes kisebbségnek. Biztos lehetsz benne, hogy amit itt olvasol, vagy innen töltesz le, abban sok munka és figyelem van és reményeim szerint a lehető legkevesebb ilyen-olyan, főlek helyesírási hiba.

Apropó helyesírás. Manapság szokatlan módon viszonylag kényes vagyok a helyesírásra, ezért kérek mindenkit, ha ilyesmit fedez fel a posztokban, jelezze nekem bátran! Köszönöm.

          Összegezve: remélem segítségetekre lesz a blog. Várom a visszajelzéseket, dicséretet – mert jó tudni, ha helyes irányba haladok – és az egészséges kritikát is, mert azt is elviselem, bár nem szeretem! 

A bloggal kapcsolatos bármilyen kérdésben nyugodtan keressetek meg!

olvasonaplopo[kukac]gmail[pont]com

Kellemes olvasgatást, töltögetést, tanulást

Üdv: Zsiráf