2012. szeptember 14., péntek

Dobó István jellemzése



…Az Egri csillagok és a valóság alapján I. rész

Annak ellenére, hogy Az Egri csillagok - mint ahogy alcíme is mutatja – Bornemissza Gergely életét igyekszik bemutatni, vitathatatlan, hogy a regény egyik főszereplője Dobó István, aki valós történelmi személy volt. Két részes posztunkban először elemezzük személyét Gárdonyi műve alapján, a második részben pedig megnézzük, hogy milyen ismereteink vannak a valóságban erről az ízig-vérig katonaemberről. Megsúgom, néhol meg fogtok lepődni.



Lássuk tehát először, mit tudunk meg Dobó Istvánról a regény alapján.
Dobó közvetlenül az első rész második fejezetében megjelenik, négy katonája élén lovagol be Bornemissza Gergely szülőhelyére, Keresztesfelvára. „Egy piros köpenyeges, szőke dalia lovagol elöl. Darutoll a süvegén. Előtte a nyergen keresztbe fektetett puska. Könnyű, meggyszín zekéje alól páncéling csillog. Mögötte négy másik vitéz. Hogy beérkeznek a faluba, jobbra-balra forgatják a fejüket, mintha valami csoda volna annak a falunak minden háza.”
Rögtön megtudjuk tehát, hogy hogyan néz ki Dobó, milyen ruhában van, és a katonák csodálkozásából az is kiderül, hogy nem számítottak falura a közelben, véletlenül tévedtek erre. Dobó és Cecey beszélgetéséből azután több fontos információt is kapunk emberünk személyéről: Először azt, hogy Török Bálint katonaságához tartozik. Ebből – kis történelmi háttérismerettel, amit akár itt is megszerezhettek – az is világossá válik számunka, hogy a három részre szakadt Magyarországon jelen lévő hatalmi tényezők közül Dobó Habsburg Ferdinánd csapatában játszik.  Más kérdés, hogy a regény – és a történelem – folyamán Török Bálint átpártol János Zsigmondhoz, illetve anyjához, Izabella királynéhoz, Dobó azonban végig Ferdinánd-hű marad.
Érdekes adalék – bár nem közvetlenül Dobó személyiségéhez kapcsolódik –, hogy amikor Cecey borral kínálja a fáradt vitézt, akkor Dobó elhárítja, mondván: „- Vizet iszok, ha szomjazok”. Ez azért furcsa, mert akkoriban az emberek, már aki tehette, nem elsősorban azért ittak bort, mert mindenki alkoholista volt, hanem a hiányos higiéniai viszonyok miatt, azaz gyakran fertőzött volt a víz.
Dobó tehát Ferdinánd király seregébe tartozó 31 éves lovas tiszt, aki Várpalota ostroma után érkezik – véletlenül – Keresztesfalvára, mint kiderül nem akármilyen küldetésben. Ugyanis a palotai vár urát, Móré Lászlót üldözi, aki csellel megszökött az ostromlott várból.
És akkor tegyünk most egy kis történelmi kitérőt, Móré László ugyanis megérdemli, hogy néhány bővebb mondatot szánjunk rá. Emberünk valós történelmi személyiség és nagyjából olyan aljas is volt, mint ahogy azt Gárdonyi lefesti. Várpalota uraként úgy gondolta, hogy elég erős ahhoz, hogy mindkét királlyal plusz a törökkel is dacoljon, rabolta, pusztította a vidéket, nemeseket ejtett fogságba, és csak busás váltságdíjért cserébe engedte el őket, hogy a jobbágyok kizsigereléséről már ne is beszéljünk. Zárójelben jegyezzük meg azért, hogy Móré életmódja bőven nem volt szokatlan az akkori Magyarországon.
Végül aztán a királyoknak is szemet szúrt tevékenysége s a török is elunta, hogy minduntalan rajtaütnek portyázó csapatain, ezért Szapolyai János, valószínűleg I. Ferdinánd tudtával parancsot adott Móré megregulázására. Érdekesség, hogy Hasszán bég vezetésével török csapatok is csatlakoztak az ostromhoz, sőt 50 cseh bányászt is odarendeltek aknaásás céljából. Ez utóbbi, mármint az aknás várostrom, ekkor fordult elő először Magyarországon. Móré azonban nem hazudtolta meg önmagát, kétheti ostrom után – végső kitartásra ösztönözve embereit – kiszökött a várból azon a címen, hogy segítséget hoz. Tehát a várpalotai ostrom is megtörtént, és úgy történt meg, ahogy azt Gárdonyi leírja.
És akkor most vissza Dobóhoz, akinek legfontosabb jellemvonásai már a regény elején kiderülnek. Ezek pedig a hősiesség és a könyörtelen török gyűlölet. Dobó megtehetné, hogy amikor a török fogságból hazaszökő Gergelyéktől megtudja, hogy Jumurdzsákék meg fogják támadni a falut, simán magára hagyja Ceceyéket. Ez azonban meg sem fordul a fejében, rögtön a védekezésre gondolt, segítséget hoz Pécsről.
Embereivel a lehetőségekhez képest a legjobban igyekszik kihasználni a falu adta védekezési lehetőségeket, mint tudjuk, sikerrel. Dobó el is nyeri ezért méltó „jutalmát”, hiszen a török támadók kötött ott van Móré László is, akit sikerül is fogságba ejteni.
                Jumurdzsákot ráadásul személyesen is ismeri, ugyanis a janicsár ott volt Várpalota ostrománál, tehát míg pár nappal korábban egy csapatban játszottak, most szembe kerültek egymással.
A magyar rabok kiszabadításánál Dobó igazságos, tisztességes oldalát ismerjük meg. Először megpróbálja megtudni – részben a foglyoktól, részben Jumurdzsáktól –, hogy kitől szerezték a zsákmányt a törökök, majd amikor ezt nem sikerül megtudni, úgy dönt, hogy a török szerzeményt szétosztja a volt rabok között. Így jut mindenkinek szekér és ló.
Dobót mélységesen meglepi Gergely bátorsága és vakmerősége, az, hogy egy 7 éves kisgyerek lovat tudott zsákmányolni a töröktől. Más kérdés, hogy mi, a regény olvasói tudjuk, hogy Gergely nem szándékosan kötötte el Jumurdzsák lovát (és annak nyergébe rejtve a 300 aranyat), hanem mondhatni, hogy véletlenül, mivel nem tudta kicsomózni a kötelet, amivel a saját és a török ló volt összekötve.
Dobó tehát elhatározza, hogy vitézt nevel a kisfiúból, ennek jegyében a török zsákmányból származó kis piros hüvelyes kardot köti az oldalára, majd megkéri Gábor papot, hogy vigye el a fiút Török Bálint lakhelyére, Szigetvárra. Dobó ugyanis előrelátó és amikor elhatározza, hogy az úton felbukkanó 200 fő török csapatot megtámadja, azzal is tisztában van, hogy Gergely nem lesz biztonságban a csata alatt, ezért küldi el a pappal. Ráadásul a gyerekneveléshez is érthet valamicskét, hiszen az a mondata, miszerint „Az a fő, hogy ne féljen a legény!” egész életére hatással lesz Gergelyre.
A regény második részében háttérbe szorul Dobó, aminek több oka van. Egyrészt a regény Bornemissza Gergely deák életét mutatja be, tehát érhető, hogy az ő sorsával foglalkozik Gárdonyi. Másrészt pedig az előzőekben már említettük, hogy – a korban nem szokatlan módon – Török Bálint tábort cserélt, azaz átállt a gyermekkirály János Zsigmond, és anyja Izabella oldalára. Dobó viszont Ferdinánd-hű maradt, ezért természetes, hogy nem tartotta a kapcsolatot a Török Bálint udvarában nevelkedő Gergellyel. Eben a részben Dobó csak utalások formájában jelenik meg, például amikor Gergely Hajván segítségével sikeresen megszökik a török táborból és szembetalálkozik az úton egy lovas janicsárral, akkor Gergely Dobó 8 évvel azelőtti mondatából – „Az a fő, hogy ne féljen a legény!” – merít bátorságot.
A harmadik részben ugyan jelen van Dobó István, de inkább csak mellékszereplő, azonban igen fontos mellékszereplő, gyakorlatilag ő indítja el a konstantinápolyi kalandot. Mint tudjuk a harmadik rész lényege, hogy Gergely, Éva, Mekcsey, Török János és Matyi megpróbálják kiszabadítani a konstantinápolyi Héttoronyban raboskodó Török Bálintot. Dobó a rész elején, mint lovas hadnagy jelenik meg, majd ellátogat az özvegy Török Bálintnéhoz Debrecenbe, ahol is sajnálja, hogy nincs egy kis szabadideje, mert akkor – kerül, amibe kerül – elmenne Törökországba megnézni, hátha ki tudná szabadítani Törököt. Ezt az ötletet kapj fel aztán Gergely és Mekcsey és ennek nyomán indulnak el.
A negyedik és ötödik részben aztán megint nagyon fontos szerephez jut főhősünk, ami érthető, hiszen ezek a részek szólnak Eger ostromáról és itt figyelhetjük meg leginkább Dobó jellemvonásait. Rögtön feltűnik a rendíthetetlen hit, miszerint igenis meg tudják védeni a várat.
Pedig bőven lehetne oka az aggodalomra, a hitetlenségre, sőt – mint ahogy azt több más várban is megtették – el is hagyhatná a várat. Természetesen ez méltatlan lenne egy történelmi regény főhőséhez, nameg akkor nem lenne regény sem.
Dobó ugyanis nincs egyszerű helyzetben. Kevés a katonája, ráadásul azok közül is folyamatosan szökdösnek el és kevés az ágyúja, nem véletlen, hogy annyira megörül, amikor Gergely 250 katona élén megérkezik a várba.
A regényből nem tudjuk meg, hogy Dobó mióta az egri vár kapitánya, de az kiderül, hogy komoly építkezéseket, átépítéseket hajtott végre a váron és a körülményekhez képest igyekezett minél jobban felszerelni minden szükségessel. Feltűnő a bizalom is a király, vagyis Habsburg Ferdinánd iránt. Dobó hisz benne, hogy az uralkodó segíteni fog vagy még az ostrom előtt, vagy pedig hadsereggel menti fel az ostromlott várat. A csata előtt és közben is több levelet küld a királynak, sürgetve a segítséget. Végigkövethetjük, ahogy Dobó számára is világossá válik, nem lesz segítség. Ez azonban csak még jobban megerősíti elszántságát, hogy meg kell és meg tudják védeni a várat.
Az ostrom alatt Dobó a vár lelke. Folyamatosan alkalmazkodik a változó viszonyokhoz, ahol kell keményen fegyelmez, ahol kell jutalmaz, ahol kell könyörtelenül elfolytja az ellenkezést (az áruló Hegedűs esete). Gárdonyi már-már mitikus magaslatokba emeli Dobó személyét, aki az ostrom alatt mindenhol ott van, alig alszik, alig eszik, testi épségét nem kímélve, ha kell személyesen is kiveszi részét a falak védelméből, aminek során meg is sérül.
A győzelembe vetett rendíthetetlen hite átragad hadnagyaira, katonáira is, eltökéltsége emberfeletti küzdelemre készteti embereit is. Ráadásul külseje is alkalmas arra, hogy felnézzenek rá a körülötte lévő emberek, hiszen szőke hajú, az átlagosnál magasabb, szakállas, bajuszos figura, aki tetőtől talpig páncélba burkoltan hol lovon, hol gyalogosan irányítja a vár védelmét.
A regény végén azután természetesen elnyeri jutalmát, és elégtételt is vehet. Jutalma az, hogy a többszörös túlerőben lévő török sereg nem tudta bevenni Eger várát. Igaz ugyan, hogy nagy valószínűséggel még egy rohamot már nem tudtak volna kivédeni, illetve, hogy a török seregnek mindenképpen el kellett vonulnia vár alól, ha a tél beállta előtt még meg akarták tenni a hosszú utat hazáig, de természetesen ez nem von le semmit a védők teljesítményéből.
Az elégtétel pedig az, hogy az ostrom után felmentését kéri a vár kapitányi tisztéből tiltakozásul azért, mert a király nem volt hajlandó segítséget nyújtani a fontos végvárnak számító Egernek. „A király leküldötte Egerbe Sforzia Mátyás főkapitányt, hogy Dobót és Mekcseyt maradásra bírja. De biz ők hajthatatlanok maradtak. - Kötelességünket teljesítettük - felelte Dobó. - Bár mindenki teljesítette volna! Adja át őfelségének tiszteletünk és hódolatunk kifejezését.”
Dobó István vitathatatlanul főszerepet játszott az egri vár sikeres védelmében, hősies küzdelme előbb a vár harcra való felkészítésében, majd az ostromban is sikeres volt. A történelem nagy alakja, aki tökéletesen alkalmas egy történelmi regény főszerepére.
Azt, hogy mi történt Dobóval a regény cselekményét felölelő 19 év előtt, illetve azután, hogy lemondott a várkapitányi tisztségről, a következő részben fogjuk körbejárni.